A gasztroérzékiség birodalma

A Múzsa: Alexa Christie
Az ihletet adó étel: Retro ételek kicsit másképp: mascarponés, szalonnás gombaraguval töltött krumpli

Nagyon szeretem az egytálételeket, amikor megvan az alap és csak pakolunk bele vagy rá mindenfélét, ízlés szerint. Talán azért is kedvelem ezeket a finomságokat, mert minden mással is így vagyok: a foltvarrással, gyöngyfűzéssel, az írással - és magával az élettel is. 

Van az alap élethelyzetem és pakolok bele vagy rá, amit tudok, amit lehet, aminek örülök. Kerül bele olyasmi is, amit nem nagyon szeretek, amitől kiráz a hideg, ám végül kiderül általában, hogy üröm is kell az örömbe, mert így lesz harmonikus a végkifejlet.

Aztán persze sokszor változik az alap és akkor a hozzávalók is módosulnak, de szilárdan hiszem, hogy többnyire tőlünk függ, ízlik-e az életünk vagy sem.

Ahogy már írtam, a főzés nekem nem jelentett túlzott örömöt, egyrészt a hiányos főzéstechnikai tudásom miatt, másrészt más mindig jobban foglalkoztatott, sajnáltam a konyhában töltött időt. Hogy ez megváltozott, azt a kényszer szülte. Az, hogy kifejezett örömöm telik a sütés-főzésben azt pedig Krisztának köszönhetem. Amikor elkezdtem nézegetni, olvasgatni az oldalát, arra gondoltam, hogy még senki nem írt olyan lelkesedéssel egy-egy ételről, senkiből nem áradt az a túláradó szeretet az ételek iránt, mint belőle. Tomához hasonlóan tiszteli a nyersanyagokat, a munkás kezeket, amik előállítják vagy konyhakészre készítik azokat. Ami plusz Krisztánál az nemcsak a nőiségéből, hanem személyiségéből fakad. Személyesen nem ismerem őt, de az az érzésem, hogy mindent magas hőfokon csinálhat, nemcsak a főzést. Szerintem meg sem áll egész nap, bármit tesz éppen, ha a gyerekeit viszi iskolába vagy edzésre, ha utazást szervez, ha tévét néz, azt teljes fizikai és érzelmi erőbedobással teszi. Ha receptet ír, akkor sem elégszik meg a tőmondatokkal, csak úgy áradnak belőle a szavak - mindenkit magával ragad.

Fantáziája, kreativitása kimeríthetetlen. Minden alapanyagról eszébe jut egy étel. Minden ételről eszébe jut egy másik étel. Szélesen és mélyen hömpölygő folyam ő. Nézd csak meg a fotóit! Olvasd el a bejegyzéseit! Nem fogsz tudni szabadulni tőlük és Krisztától sem. No és attól a kellemes érzéstől sem, hogy az ételei és a leírásai érzéki örömöt okoznak. Amikor hatásukra elindul a nyálelválasztásod, amikor a nyelved hegyén érzed az elomló húsok zamatát, amikor meglátod a dundi fokhagymákat és az aranyló húslevest, amikor ránézel a kicsorduló zöldfűszeres olvadt vajra, amikor behunyod a szemed a remegő főtt hús láttán, amitől Te is megremegsz - úgy érzed, kedvesed épp pávatollal csiklandozza a hátad. Hát ez vár rád, ha az oldalára kattintasz. Úgyhogy jól vigyázz...!

Én így lettem örömmel főzőcskéző és örömevő. Előbbiben amatőr vagyok, az utóbbit profi szinten művelem.

S legnagyobb örömömre új blogot is nyitott a napokban Kriszta. Hajaj, mi lesz itt?!