Kőkorszaki vacsora

A Múzsa: Hobbiszakács
Az ihletet adó étel: Pácolt rénszarvascomb, bálnacarpaccio

Hobbiszakács Svédországban él és csuda dolgok történnek vele. Nem szeretném elmondani, hogy mi minden, az csak silány tartalmi ismertető lenne - olvasgatni kell a blogját, ő maga majd elvarázsol képes beszámolóival.

Annyi mindent hoztam volna el tőle elsőként, hogy mégis ezt a posztját választottam, az azért van, mert lecövekeltem a rénszaravas- és bálnahús mellett, mint tányérunkra ritkán kerülő étel felett. S ami még ennél is elbűvölőbb volt a számomra, az a régi idők felelevenítése. Habár egyre inkább szeretek a jelenben élni és reménylem, hogy jövőm is van, azért az elmúlt időkre való emlékezés, a hagyományápolás szeretete sosem fog kikopni belőlem, és ez nem csupán szakmai ártalom. Azt sem mondhatnám, hogy kizárólag a magyar múlt iránt érdeklődöm. Nem. Régi szenvedélyem az ókori Egyiptom megismerése. Számtalan élethelyzetben jött felém Egyiptom, az említett korból. Sokáig dédelgettem álmomat, hogy egyszer eljutok oda, ahova még a néhai Kákosy professzor invitált ásatni, de a jelen helyzet (az ország politikailag, költségvetésem anyagilag ) nem kedvez a látogatásomnak. Pedig nagyon kíváncsi lennék, egyezik-e a valóság (ha nyomokban is, de akkor is) a fantáziámmal. Átlényegülnék-e fáraólánnyá, mert azt egy percig se gondolhatta senki, hogy rabszolga vagyok álmaimban, ugye? Bizonyára segítségemre lenne, ha azokat vagy azokhoz hasonló ételeket ehetném, amit valaha "őseim", azokból a fűszerekből vehetnék illatmintát és ténylegesen néhány zacskóval is, amit egykoron használtak az étkek ízesítéséhez. Egyre inkább meggyőződésem, hogy nemcsak a férfiak szívéhez vezet a gyomron az út, hanem régi illetve más kultúrák, nemzetek megismeréséhez is. Az vagy, amit megeszel - a régi bölcsesség igaz itt is. A tápanyagok, táplálékok megmutatják egy adott nép temperamentumát, következtetni lehet egészségi állapotukra, anyagi helyzetükre, gazdasági szerepükre a térségben, kereskedelmi és politikai kapcsolataikra. 

No de kanyarodjunk vissza szülőföldünkre. Szívesen kalandoznék régi ízek birodalmában. Örvendetes, hogy a reneszánsz étkezési szokások ápolásának már van hagyománya. Ha nem is oly változatos talán a többi korok konyhája, azért kedvem lenne azokat is megkóstolni. (Esetleg erre is lehetne gasztroturizmust építeni., nincs kizárva, hogy megérné egy vagy több településnek ezt felvállalni.) És mivel Édesapám ágáról sváb származású vagyok, hát a sváb paraszti ételeknek is helye lenne nálunk. Vagy talán van is: smarni, barátfüle, angyalbögyölő, grízes tészta babfőzelékkel és saures formájában. (S ha már lúd, legyen kövér, a korábbi  ötletet továbbgondolva, legalább egy hetes rendezvényt hoznék létre, ahol a főszerepet az Ízek utcája kapná,  nemzetek, nemzetiségek, korok ételeinek bemutatásával és feltálalásával, megfelelő díszletek között.)
Valószínűleg a mi ételeink ugyanolyan kuriózumok a svédeknek, mint nekünk a bálnacarpaccio és a sült rénszarvascomb. Egy csere-tanulmányutat megérne a kérdés tisztázása. Nem utasítanék vissza egy étekkóstolói megbízatást.

Hobbiszakács odafigyel, hogy a szemünk mindenképp jól lakjék akkor is, ha nem ételfotókat nézegetünk; erre a blogjára látogatva egyet fogsz érteni velem.

A gasztroérzékiség birodalma

A Múzsa: Alexa Christie
Az ihletet adó étel: Retro ételek kicsit másképp: mascarponés, szalonnás gombaraguval töltött krumpli

Nagyon szeretem az egytálételeket, amikor megvan az alap és csak pakolunk bele vagy rá mindenfélét, ízlés szerint. Talán azért is kedvelem ezeket a finomságokat, mert minden mással is így vagyok: a foltvarrással, gyöngyfűzéssel, az írással - és magával az élettel is. 

Van az alap élethelyzetem és pakolok bele vagy rá, amit tudok, amit lehet, aminek örülök. Kerül bele olyasmi is, amit nem nagyon szeretek, amitől kiráz a hideg, ám végül kiderül általában, hogy üröm is kell az örömbe, mert így lesz harmonikus a végkifejlet.

Aztán persze sokszor változik az alap és akkor a hozzávalók is módosulnak, de szilárdan hiszem, hogy többnyire tőlünk függ, ízlik-e az életünk vagy sem.

Ahogy már írtam, a főzés nekem nem jelentett túlzott örömöt, egyrészt a hiányos főzéstechnikai tudásom miatt, másrészt más mindig jobban foglalkoztatott, sajnáltam a konyhában töltött időt. Hogy ez megváltozott, azt a kényszer szülte. Az, hogy kifejezett örömöm telik a sütés-főzésben azt pedig Krisztának köszönhetem. Amikor elkezdtem nézegetni, olvasgatni az oldalát, arra gondoltam, hogy még senki nem írt olyan lelkesedéssel egy-egy ételről, senkiből nem áradt az a túláradó szeretet az ételek iránt, mint belőle. Tomához hasonlóan tiszteli a nyersanyagokat, a munkás kezeket, amik előállítják vagy konyhakészre készítik azokat. Ami plusz Krisztánál az nemcsak a nőiségéből, hanem személyiségéből fakad. Személyesen nem ismerem őt, de az az érzésem, hogy mindent magas hőfokon csinálhat, nemcsak a főzést. Szerintem meg sem áll egész nap, bármit tesz éppen, ha a gyerekeit viszi iskolába vagy edzésre, ha utazást szervez, ha tévét néz, azt teljes fizikai és érzelmi erőbedobással teszi. Ha receptet ír, akkor sem elégszik meg a tőmondatokkal, csak úgy áradnak belőle a szavak - mindenkit magával ragad.

Fantáziája, kreativitása kimeríthetetlen. Minden alapanyagról eszébe jut egy étel. Minden ételről eszébe jut egy másik étel. Szélesen és mélyen hömpölygő folyam ő. Nézd csak meg a fotóit! Olvasd el a bejegyzéseit! Nem fogsz tudni szabadulni tőlük és Krisztától sem. No és attól a kellemes érzéstől sem, hogy az ételei és a leírásai érzéki örömöt okoznak. Amikor hatásukra elindul a nyálelválasztásod, amikor a nyelved hegyén érzed az elomló húsok zamatát, amikor meglátod a dundi fokhagymákat és az aranyló húslevest, amikor ránézel a kicsorduló zöldfűszeres olvadt vajra, amikor behunyod a szemed a remegő főtt hús láttán, amitől Te is megremegsz - úgy érzed, kedvesed épp pávatollal csiklandozza a hátad. Hát ez vár rád, ha az oldalára kattintasz. Úgyhogy jól vigyázz...!

Én így lettem örömmel főzőcskéző és örömevő. Előbbiben amatőr vagyok, az utóbbit profi szinten művelem.

S legnagyobb örömömre új blogot is nyitott a napokban Kriszta. Hajaj, mi lesz itt?!