Töke van a menyasszonynak

A Múzsa: Toma alias Szabó Attila
 Az ihletadó étel: Coq au vin - vörösboros kakas krumplis lángossal

Toma mondhatni régi ismerős, igaz csak virtuálisan, de jóban vagyunk: eltűri nyaggatásaimat és a lehető legszűkszavúbban válaszol a kérdéseimre. Ez szerinte rendben van, szerintem nem, de vitatkozni nem lehet vele a szűkszavúsága miatt.

Amikor megláttam ezt a receptjét, jót mosolyogtam. Nem azért, mert a vörösboros kakast csirkéből készítette el (neki elhiszem, hogy így is autentikus), hanem, mert eszembe jutott, hogy milyen nehéz megállapítani egy baromfiról, hogy kisfiú avagy kisleány-e az illető. Valami homályos módszer van rá ugyan - állítólag a magyarok a szárnya végéről állapítják meg a csenevész prepörköltről, hogy milyen a szexuális irányultsága. Magyaroknak valljuk ugyan magunkat, de ebbe a tudományos társaságba nem tartozunk semmiképp. Legalábbis volt férjem egyben jelenlegi barátom, vagyis Neoex aztán fix, hogy nem. Tavaly tavasszal történt a szomorú eset, hogy csibevásárlásra adtuk a fejünket. A Másik Háznál szándékoztuk tartani őket, ahol van baromfiudvar. Egyből ötvenet vettünk, számítva arra, hogy szakértetlen kezünk között  minimum a fele  a boldog gilisztásmezőkre költözik. Számtalan blogot olvastam át, még papíralapú szakácskönyvet is kezembe vettem és megterveztem, hogy a huszonöt csirkéből mit fogok sütni-főzni; ha megérettek a vágásra, a tervezett ételeknek megfelelően miképp fogjuk darabolni-csomagolni, mélyhűtőbe tenni őket. Nagylelkűen még gondolatban el is ajándékoztunk hármat. A kis kockás füzetet , ahova felírtam az emlékeztetőket, eltettem emlékbe, hátha lesz még folytatása a csibenevelésünknek.

A madarak szépen nődögéltek. Jó dolguk volt, a friss levegőn lehettek, tápot a legritkább esetben kaptak, csupa bioélelmiszert ehettek. Legnagyobb csodálkozásunkra összesen három prepörkölt múlt ki, a többi megmaradt. Nem akartunk nevet adni nekik, egyrészt, mert negyvenhét nevet nehéz megjegyezni és összekapcsolni a látszólag tök egyforma tulajdonosokkal, másrészt meg nem nagyon szerettünk volna ennyire kötődni azokhoz, akiket kénytelenek leszünk megenni, hisz húsevők vagyunk. 

A lányok körüli tennivalók legnagyobb része Neoexre, mint szakemberre hárult. Lelkesen számolt be háreme állapotáról; a nők gyarapodásáról combban és melltájékon, tollazatuk csinosságáról és értelmük pallérozottságáról. Egy idő után elmaradtak a napi hírek; elszorult szívvel gondoltam arra, hogy tán valami baj lehet az állománnyal. Helyszíni szemrevételezést terveztem, amikor is Neoex ballagott szembe velem búsan, szomorún, külső jeleit mutatva a szívébe beszökött ősznek. Tudta, hogy nekem bármit elmondhat, megfelelően reagálom le a legrosszabb híreket is: két hétre szájzárat kapok a fájdalomtól. Ez most is így történt, amikor megtudtam, hogy a negyvenhét baromfiból negyvenegy kakas nemű. És nem úgy választották az identitásukat, hanem így születtek, csak eddig ügyesen titkolták Neoex előtt. Mit lehet ilyenkor tenni? Beletörődtem, hogy tojást ne várjunk túl sokat és hát, ahogy a nép ajaka mondá: töke van negyvenhét menyasszonynak. 

Azért egy sem veszett kárba, nem ám. Bekerültek a hűtőbe és nem egyszer élveztük már a kakasleves ízét, a kakaspörkölt zamatát. Végülis ezek fiatal állatok voltak, tehát a combjukat, mellüket ugyanúgy lehet felhasználni, mint a csirkehúst; igaz, kicsit tovább tart a hőkezelésük. Azért jobb lett volna, ha vegyesebb képet mutat a felhozatal, de így is elégedettek vagyunk.

Szóval ez suhant át az agyamon, amikor megláttam ezt a szép képet és elolvastam a remek receptet.

Toma oldalára azért is szeretek járni, mert ő is örömmel főz - és ellentétben velem, tud is - és örömmel eszik. Tiszteli a nyersanyagokat, amiket elkészít és tiszteli azokat, akik a nyersanyagokat felnevelik, termesztik és akik konyhakészre feldolgozzák. Szeretem, ahogy ír a főzés folyamatáról és ahogy kedvet kerekít az ételeihez:

"Finom, puha omlós húsdarabok a zamatos és selymesen sűrű vörösboros mártásban, hozzá a meleg puha lángosok, amivel a mártást tunkolhatjuk... Kell ennél több?!"
Már hogyne kéne?! Főzzön rám is!